A kutya meg a nyúl

Valamikor réges-régen a világnak kezdetén,

minden állat békességben éldegélt a föld felszínén.

Ki volt akkor nagyobb úr, mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,

együtt ettek, együtt háltak!

Megosztották, amit fogtak, szóval:jóbarátok voltak.

Egyszer, hogy a tél beállt és a hideg hó leszállt,

azt mondj a füles nyúl:

- Rakjunk tüzet kutya úr?

- Rakjunk tüzet, aki lelke! Ne reszkessünk a hidegbe!

Nosza hamar gallyat szednek, tüzet raknak,melegszenek,

melegítik bundájukat, általfázott irhájukat.

Hej, de jó a meleg télen, a havas-zord erdőszélen!

Azt mondja a vidám nyúl:

- Játsszunk egyet kutya úr!

- Mit játsszunk? Tán lakodalmat?

- Jó lesz: játsszunk lakodalmat:

cincogjunk meg brummogjunk, ugrándozzunk, táncoljunk!

Felszökken hát a víg nyúl, szembe véle kutya úr;

ugrándoznak, bokáznak, keringélnek, cicáznak.

S hogy a táncot szebben járják,

egymást-hopp,hopp!- átugrálják.

Hanem íme mi történik! Az állatok így regélik:

Ahogy ottan ugrándoznak, nevetgélnek, bolondoznak,

meglökte a kutyát a nyúl, s tűzbe ugrott a kutya úr.

- Vaú- üvölt a kutya.- Mit csináltál te buta!

S hogy így rája kurjantott, a farkába kaffantott.

A nyúl uccu, vesd el magad, farka nélkül tovaszalad.

Nem kergeti a kutya:leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka, s meztelen a kutya talpa;

s azóta van, hogy a nyúl fut, ha jön a kutya úr.

(Gárdonyi Géza)

Esik az eső, de én ezt nagyon szeretem,

mert óriási esernyőmet ilyenkor elővehetem.

Aláférek én is, és még sok-sok jó barát,

így indulunk útnak koszos pocsolyákon át.

Lábammal nagyokat dobbantok a földre,

gumicsizmám tele lesz vízzel az utam végére.

Mikor hazaérek édesanyám már az ajtóban vár rám,

és széles mosollyal csak annyit mond:

- itt az én bőrig ázott kis babám!

Ilyenkor én is vele nevetek,

mert tudom, hogy ő ilyen koszosan is nagyon szeret engemet.

( Gyerek perec)

Óh, azok a lusta cicák, csak alszanak órákon át!

Az egyik horkol, a másik a bajsza alatt nyávog,

a harmadik álmában épp kiskirályost játszott.

Álmában ő a tejek ura,

tejből van itt mindenféle-fajta csoda:

a folyók, a tavak, de még a kút is tejjel van tele

és az egérkék készítik szorgosan a tejtermékeket.

Készül a tejtorta és a kakaó,

azt hiszem, most már felébredni volna jó!

Hisz a cica poci már korog a sok finomság láttán,

"együnk hát egy kicsit"- gondolta a kiskirály.

Utána ismét eldőlhetünk a zöld rét puha talaján,

és aludhatunk tovább, míg meg nem halljuk ismét a pocak morgó szavát.

(Gyerek perec)

Pötyi boci kedve vidám,

hisz nem takarja felhő, a napocska sugarát.

Virít a kis virág és a zöld mező,

legelni csudijó a friss levegőn!

A szellő is csak fúj-fújdogál,

és kedvesen simogatja Pötyi boci szép haját.

Boldog bocink ennek nagyon örül,

így táncos lába vígan jár a zöld legelő körül.

(Gyerek perec)

Varjú károg, fú a szél,

esik a hó, itt a tél!

Jaj, de nagyon hideg van,

ropog a hó alattam,

vígan csúszik a kis szán,

most örülünk igazán!

(népköltés)

 Hallgasd szeretettel a Gyerek perec kedves mondókáját a bajszos bácsiról, akinek még a gondolata sem röpül...

zene:bensound.com

Télapóka juj, juj, juj,

az arcomba havat fúj,

szakállából szerteszét

rázza a sok pelyhecskét.

Vacognak a gyerekek,

kapkodják a pelyheket.

Nem baj, nem baj, ez a jó,

rázd a havat Télapó.

Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt, rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó

bajsza hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.

(Kányádi Sándor)

Mártonka levele

Aranyos nagyapó, ákom - bákom - mákom,

szíveden kopogtat kisunokád, Márton.

Szíveden kopogtat gyönge kisujjával,

könnyeket pergető nehéz bánatával.

Mit ér, amit küldtél, a szép csengős szánkó?

Az egész határban régen nincsen már hó.

Aranyos nagyapó, ákom- bákom - mákom,

tudod -e, mire kér kisunokád, Márton?

Gyere el mihozzánk, légy te a Télapó!

Fehér szakálladból hátha hull belőle erdőre, mezőre,

hátha a tavasz még visszaijed tőle.

Borókás tetejű kerek halom haván

hátha repülhet még csengve - bongva a szán.

Gyere el, nagyapó, ákom - bákom - mákom!

Csókolom kezed: kisunokád, Márton.

(Móra Ferenc)

Kedves Télapó, már izgatottan várlak, kémlelem a kéklő eget

és közben dúdolgatom Neked a kedvenc dalocskámat.

A kis csizmám már csillog, pont úgy ahogyan a csillagok,

 látom benne mosolygó arcocskámat, miközben rád gondolok.

Én most megyek és egy kicsit szunnyadok, hogy a munkád ne zavarjam,

hiszen az éj, ilyenkor a te nappalod.

(Gyerek perec)

Ujjaink

Nagyon ügyes mind az öt,

rajzol, ír vagy sálat köt.

Gépet kezel, házat épít,

ruhát varr, vagy lakást szépít,

s jól megfér a másik öttel,

gazdagoknak ötletekkel.

Külön - külön mit sem érnek,

együtt tízen bölcs testvérek.

Összefognak, s amint látod,

gyarapítják a világot.

(Barabás Éva)

Színes ceruzák

 Kaptam egy doboz színes ceruzát.

Hányféle színből állhat a világ;

próbáljuk ki, mert hamar este lesz.

Minden ceruza rögtön élni kezd,

ha elindítom most a rajzlapon,

s a nagy világot ide rajzolom:

fehérrel havat,

kékkel meg tavat,

pirossal kendőt,

zölddel kerek erdőt,

arannyal napot,

barnával kalapot,

feketével füstöt,

sárgával rézüstöt,

ezüsttel egy ezüsttallért,

meg egy ezüstróka gallért,

s lilával, mert szebb nem lehet,

aláírom a nevemet.

(Székely Dezső)

Sütőben a tökmag,

befűtöttünk tegnap,

ripeg-ropog, zeng a nád,

szél röpíti víg dalát.

Ég öt éjjel, öt nap,

odasül a tökmag.

(népköltés)

Őszi kép

Szőlők, szilvák szép évszaka!

Micsoda nyüzsgés, szorgalom!

Az őszi dombok beértek

s fölkínálkoztak gazdagon.

Szekerek, vontatók futnak,

s megrakva döcögnek haza.

Mindent betölt az izgalom:

fölszáll a termés illata.

Szőlők, szilvák szép évszaka!

Cukrosodnak az alkonyok.

Este az égre repülnek

táncos muslincák:csillagok.

(Ténagy Sándor )

Éjszaka

Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

a kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

(Radnóti Miklós)

Szeptember

Fogyó mosolyú délután;

sárguló alma fönn a fán.

Borzongó lombok, reszketeg,

útra készülő levelek.

Hóharmat színű kikerics;

hűvösödnek a vizek is.

Ezüstszakállú holdvilág;

szigorodnak az éjszakák.

Gyapjasodik a kicsi őz:

észre se vettük itt az ősz.

(Kányádi Sándor)

Ébred a világ

Ébred a világ, mikor a nap is kél,

madarak csiripelnek, éltetik a madárzenét.

Virágos már az utca, a ház, az erkély,

nyílnak az ablakok, hogy jó reggelt kívánjon az emberiség.

A felhők habosak, mint a tejszín a fagyi tetején,

beleharapnék, de oly messze van, a tündöklő kék ég vizén.

(Gyerek perec)

Őzek, nyulak, szarvasok

Őzek, nyulak, szarvasok,

hideg már az erdő,

szelet hoz még az éjszaka,

havat hoz a felhő.

Őzek, nyulak, szarvasok,

mi lesz ma ebédre?

Havon pirult fűszál, jégen

fűtött falevélke.

Őzek, nyulak, szarvasok

mit isztok utána?

Három patak jön mihozzánk

ma ebéd utánra.

Őzek, nyulak, szarvasok,

hol alusztok éjjel?

Betakar minket az erdő

köddel, falevéllel.

(Zelk Zoltán)