A sárkány és a gulyásleves

 Lóri barátomról már sokat meséltem nektek. Ő az, aki imád nagyokat mondani, és én többek között ezért is kedvelem, mert így sokat nevethetek:).

Hétvégén megérkeztek a nyaralásból és átjött hozzánk, hogy meséljen egy kicsit. Kempingezni voltak a szüleivel és ismét egy óriási sztorival állt elő.

Elmesélte, hogy egyik nap, mikor is az apukája gulyáslevest szeretett volna készíteni a bográcsban, rájött, hogy otthon felejtette a gyufát és nem tudnak tüzet gyújtani. Egyetlen hatalmas szerencséjük volt, mégpedig, hogy arra sétálgatott a sárkány. Amint meglátta Lóri papáját, ahogy kissé pirosas arccal fel-alá járkálva bosszankodik, amiért nem pakolt be a túlélő batyuba több tűzszerszámot, arra gondolt, talán ő segíthetne.

A sárkány odasétált a bográcshoz és tüzet fújva a szájából, egy szemvillanás alatt alágyújtott a gulyáslevesnek. Hűű, volt nagy öröm és boldogság, de annyira, hogy Pici bácsi (ő Lóri papája), meg is ölelte a sárkányt!

Az én csodás barátom, hogy semmit ne kelljen a képzeletünkre bízni, meg is örökítette az eseményt. Íme a kép, amely "élő" bizonyítéka annak, hogy sárkányok igenis léteznek, ha nem is másért, hát azért, hogy jól alágyújtsanak a gulyáslevesünknek!