/Bruno Bettelheim/
Az égig érő paszuly
Mi történik akkor, ha a paszuly olyan magasra nő, hogy még a felhőt is eléri?
Ha szeretnéd megtudni, akkor mindenképp nézd meg ezt a mesét.
Az elveszett zsebkendő
A Gyerek perec története Süveghegy hercegnőjének bánatáról és a kissé ügyetlen megmentőjéről szól, aki végül mosolyt csal a hercegnő arcára.
Mindenül
A rezesbarna házban ki lakik, talán egy tarka macska tanyázik?
Nézd meg a Gyerek perec történetét a bajszos bácsiról és megtudhatod.
zene:bensound.com
A kismalac és a farkasok
Hogyan jár túl a farkas eszén a kismalac? Nem is gondolnád, milyen ügyesen átverte a farkasokat!
Kattints a mesére és nézd meg!
A szegény ember és a kutyácska
Amikor a kicsit butácska szegény ember gazdaggá válik, bármi megtörténhet.
Még az is, hogy hurka eső esik a kéményből.
Az aranyszőrű bárány
Táncol a bárány, bárány szőrén a leány, leány farán lapát, lapát végén sütőasszony, asszony farán a pálca, pálca végén a pap, pap után a katona....és kitudja még, hogy kicsoda?
Nézd meg az aranyszőrű bárány meséjét és könnyen kibogozhatod ezt a hóbortos kalandot.
Nem csak a királylány, de Te is biztosan mosolyogni fogsz.
A só
Miért kellett világgá menni a legkisebb királylánynak?
Talán a só miatt....?
A kőleves
Ettél már valaha kőlevest?
Ha nem, akkor nézd meg hogyan készíti el a katona ezt a finom ételt és hogyan jár túl az öregasszony eszén!
A szorgalmas és a rest leány
Milyen jutalom jár a két leánynak a munkájáért?
Annak csak hét tündér a megmondhatója.
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
A török császár elkobozza az öreg néni félkrajcárját, de szerencsére a kiskakas ügyesen visszaszerzi!
Mit csinálhat a kakas, amiért visszaadja a félkrajcárját a császár?
Volt nagyapának egy sima szőrű, magas tetejű fekete kalapja. Sokszor meséltek arról. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot fejére teszi, mindent tud. Lám nagyapó is milyen okos, mindenhez ért: tud olvasni az újságból, szépen szóló fűzfa sípot farag, malmot csinál a papírosból, sőt azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra. És mindez a sok tudomány tudjátok-e, hol van? A nagy fekete kalapban.
Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra, majd ha nagyobb lesz! Pista csudálkozva nézte a nagy fekete kalapot. Néha megesett, hogy a saját fejére álmodta, és ilyenkor annyi mindent tudott, hogy maga is bámult rajta: házat, hajót épített könnyűszerrel, meg tudott számlálni egy zsák diót, sőt egyszer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak. Egy délután a díványon aludt nagyapó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt föl, mikor Pista kinyitotta az ajtót. A mindentudó kalap is az asztalon feketéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felsőruhái is.
Pistának a szeme szikrázott örömében. Lábujjhegyen osont a kis asztalhoz, és a fejére nyomta a mindentudó kalapot. A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt, legelőször is azt tapasztalta, hogy sötétség van a kalapban, és hogy ha a kalap mindent tud is, azt az egyet nem tudja, hogyan kell Pista fülén megállni. Végre a tarkójára támasztotta a kalapot, és így az arca szabad lett.
- No, lássuk hát, mit tudtok? - kérdezte Pista. Fölvett egy újságot, és olvasni próbált, de nem tudott arról egyebet olvasni, mint amit maga kigondolt.
- Bizonyosan rossz az újság - szólt a gyerek -, nem jól van szerkesztve. Megpróbálta a kártyákat: tud-e belőle magas tornyot építeni? Az nem sikerült.
- Rossz kártyák - szólt bosszankodva -, nagyapó sokszor mondta úgy kártyázás után, hogy rossz kártyák is vannak a világon. Próbáljunk hát repülni. Megfogta a kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze nem tudott repülni egy eresznyit sem. Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba?
- Most már látom - úgymond - , hogy a kalap egymagában nem elég, bizonyosan a többi ruha is kell, hogy mindent tudjon az ember. Lassan, óvatosan magára vette a nagyapó kabátját, azután felhúzta a cipőjét, és hogy a siker teljes legyen, a görbe végű botot is a kezébe vette.
- No, hát most legelőször is repüljünk, mint a ludak. Hogy bámul majd a nagyapó, ha fölötte fogok röpködni! Nekiszaladt a repülésnek, mint a ludak, de ekkor jött csak a váratlan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, megbotlott a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz. A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt.
- Mit csinálsz Pistike?- kérdezte a hason fekvő kis polgártól.
- Mindent akarok tudni - felelte síró hangon.
- Hogyan akarsz te mindent tudni?
- Hát a mindentudó kalappal.
- Jaj, kis barátom - szólt nevetve a nagyapó -, a kalap csak akkor mindentudó, mikor az én fejemen van.
Heverész
Egyszer volt, hol nem volt, talán még azon a bizonyos üveghegyen túl, élt egy apró városkában egy zsemleszínű kiskutya. A nevét senki nem tudta, így mindenki csak Kutyusnak hívta. Egy valaki azonban mégis ismerte a kutyus valódi nevét, aki nem volt más, mint a szomszédban henyélő cirmos cica. A szomszéd, kinek becsületes neve Heverész, nagyon lusta macska volt, de annál ravaszabb. Egyik nap, mikor épp verőfényesen ragyogott az égbolt, Heverész arra gondolt, hogy megvicceli a jó népet és elárulja a kutyus tisztességes nevét.
Ha nem ismernénk olyan jól a cicát, talán el is hihetnénk, hogy igazat mond, de ez valójában lehetetlen!
Heverész tudta, hogy a kutyus neve Kifli. Ezzel a tudattal és egy nagy adag huncutsággal útnak eredt. Eleve unatkozott, na meg éhes is volt, ezért először a hentes felé vitte a lába. A hentes borzalmasan kíváncsi ember volt, így a macska biztos volt abban, hogy ki tud csalni tőle egy ízletes, füstölőben érlelődött kolbászt és egy jókora sonkát.
Belépett hát a henteshez és így szólt:
- No, Te hentes! Érdekel-e téged, hogy hogyan is nevezik a kis zsemleszínű kutyát?- lépdelt mindeközben kackiásan az üzletben, mintha valami óriási titok ismerője lenne.
- Te talán tudod? - kérdezte hatalmas csodálkozó tekintettel a húsok királya.
- Tudom-e? Hát , hogy a fenébe ne tudnám, hiszen én anyakönyveztem azt a farokcsóváló kis jószágot- mosolygott bajsza alatt. -De azt is tudd, hogy ilyen szuper titkos információt, ingyen nem adok ki.
- Miért is adnék bármit neked ezért Heverész?
- Azért, mert akkor csak te meg én ismernénk ezt a titkot a városban. Na és mekkora kincs ez!- rajzolt mindeközben a levegőbe óriási karikát, mintha el akarná varázsolni a hentest.
Mivel a hentes nem az eszéről volt híres és ugye nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, beleegyezett az alkuba, ami nem volt más, minthogy a titok leleplezéséért egy pár ízes kolbász és sonka üti a pracliját. A macska meg is kapta a jussát, mert fizetni előre kellett, majd odahajolt a hentes füléhez és nagyon halkan, de érthetően azt mondta:
- A kutya neve nem más, mint Bolondos!
- Bolondos???- kérdezte a fejét vakargatva a hentes.
- Az hát! ....Bolondos!- mondta a macska igen határozottan, majd a zsákmánnyal boldogan kisétált a hentesüzletből.
Átment az út túlsó oldalára, ahol Zelma néni árulta tejes portékáit. Amint Heverész megpillantotta a sok -sok tejes finomságot, nyalni kezdte hosszú bajsza alatt a száját és már érezte is, ahogy a finom, langyos tejecske megtölti a pocakját. Na, de a tejes asszonyság is úgy járt, mint a hentes.
- Áruld el akkor, mi annak a titokzatos kutyának a neve!- intett a fejével Zelma néni a macskának.
- Hát mi más lehetne, mint Nap!
- Nap???- hüledezett Zelma néni. Ilyen ostoba kutyának való nevet még soha nem hallottam.
- Hiszed vagy sem, a zsemleszínű kiskutya neve: Nap! Én elárultam neked e becses és óriási titkot, kérem most már a tejecskét. Miután Heverész elhagyta a bolt ajtaját, Zelma nénit nem hagyta békében a gondolat, hogy egy kutyának a neve az legyen, hogy Nap. Mivel jó barátok voltak a hentessel, átlépett hozzá és elmesélte a történteket. A hentes erre így szólt:
- Nekem azt mondta, hogy a kutya neve Bolondos!
- Óh, te jó ég! - kapott a fejéhez Zelma néni! Hiszen ez a rafinált macska átvert minket. Bolondos nap!- kiáltotta mérgében talán százszor is, de olyan hangosan, hogy Heverész is meghallotta, miközben tele pocakkal lustálkodott a nap álomba ringató sugarai alatt. De neki már olyan mindegy volt...
(Gyerek perec)
Mesélj velünk!
A mesét mindannyian nagyon szeretjük és épp ezért én most mesélni hívlak!
Kedves Gyerekek, Szülők és Óvoda pedagógusok!
Egy játékra szeretnélek hívni Titeket! Minden hónapban felteszünk egy mesét az oldalunkra.
A feladat az lesz, hogy miután megnéztétek a mesét, készítsenek a gyerekek a számukra legkedvesebb vagy legérdekesebb eseményről, szereplőről egy rajzot vagy bábot.
El is mondhatják, hogy miért azt választották. Örömmel veszük, ha a gyerekek saját elképzelésüket is beleviszik az alkotásba és nem pont a mesében látható képet másolják.
Mi ennek a célja?
A gyerekeket az alkotásra ösztönözzük és arra, hogy gondolják át, ők hogyan és milyennek látnak egy-egy szereplőt vagy mesebeli lényt. Talán olyan mesével is találkoznak majd, amit eddig nem ismertek.
Szeretném, ha ez az oldal a gyerekek oldala lenne, ahol bemutathatnák ügyes és kreatív oldalukat, ahogy eddig is sokszor tapasztalhattam a beküldött rajzok által.
Hogyan tudjátok eljuttatni hozzánk a kész munkákat?
A kész alkotásokat fotózzátok le és küldjétek el a [email protected] email címre.
Ki lesz a legügyesebb?
Számomra minden gyermek nagyon ügyes!
Azonban egy gyermek biztosan kap egy ajándékcsomagot. Ezt azonban szeretném a szerencsére bízni, tehát sorsolni fogunk a kis alkotók között.
Sok szerencsét és jó munkát kívánunk!
Az első feladatot 2022. január 03-án tesszük ki az oldalra!