Nálatok is járt a Télapó az oviban? Nálunk igen. Imádtam, mert sokat mosolygott és senkiről sem feledkezett meg. Még a Balázsnak is hozott csomagot, pedig ő beteg volt aznap. De tudjuk a Télapó, jószívű apó :)! Elénekeltünk neki három dalt is, és cuki volt, mert végig tapsolt. Biztosan odavolt...
Azt viszont sosem értem, hogy miért kell mindig megkérdeznie, hogy mi az, amit talán rosszul cselekedtem meg az elmúlt évben? Ilyenkor ugyanis be kell vallanom aprócska hibáimat. Az óvónéni azt mondta, hogy még bele is pirult az arcocskám. Hát hogy is ne - gondoltam,- ki szeret a hibáiról csacsogni, pláne a Télapóval? Szerintem senki! Azonban ígéretet tettem ismét az apónak, hogy változtatok rossz szokásaimon, hogy jövőre is ellátogasson hozzám, de már ne kelljen belepirulnom a huncutságaimba:).
Mi a csoda?
Nem is tudom....
talán a szívekben létező szeretet,
a gyermeki kacaj vagy talán kéz, mely megsimogatja az emberi szíveket.
Annyit tudok, hogy hiszem van ilyen,
és ha egyszer rám talál,
megosztom majd veletek.
(Gyerek perec)
Anya azt mesélte, hogy a csillagok fényesek, hiszen az a feladatuk, hogy apró lámpásként fényt gyújtsanak nekünk a sötét égbolton, így teszik barátságosabbá az éjszakát. Olykor kicsi és nagy szekereket rajzolnak az égre és, ha a felhő eltakarja szépségét az csak azért van, mert éppen más dolguk akadt. Hm..... Meg is számoltuk a csillagokat az éjjel, de olyan sok volt, hogy egy éjszaka kevés hozzá. Na meg azt gondolom, hogy a matematikában nincs is annyi szám, ahány csillag van az égen.
Másnap anya a felhőkről mesélt. Ő nagyon szereti a felhőket, mert véleménye szerint ez a legszebb habocska, amit csak láthatunk. Mindig változik és amikor a nap is aludni készül, olyan pompás színekben játszik, hogy csak ámulunk. Ha tehetném, lehoznék egy szép kis csillagot és feltenném a polcomra, így minden napom biztosan fényesen ragyogna. Azt hiszem egy felhőt is magammal hoznék. Az lenne az én pihe - muha párnám, ami felett szőhetném legkedvesebb álmaimat. Most már nagyon elálmosodtam, azt hiszem ma már nem számolom meg a csillagokat. Talán megálmodom, hogy pontosan mennyi csillag is van az égbolton. Ha mégsem, akkor holnap újrakezdem,...azt hiszem:).
Teofilnak holnap lesz a születésnapja. Anyával éppen tortát sütünk neki. Mivel a csokitorta a kedvence, így most is azt kap, de most emeleteset! Segítettem keverni a krémet és segítettem fényesre nyalogatni ujjacskáimmal a tálat. Anya azt mondta, hogy ebben vagyok a legügyesebb. Ezen jót kacagtunk. Díszítést is tettünk a tortára, csináltunk rá girbe-gurba vonalkákat és pakolgattunk rá színes cukorkákat is. A legtetejére egy marcipánból készült focilabdát is tettünk.
Azt nem tudom, hogy milyen ajándékot kap Teo, mert anyáék nem árulják el. Félnek, hogy kikotyogom. Miből gondolják...? Nem is tudom:). Talán azért, mert mindent elmondok Teonak. Mi jó testvérek vagyunk, így mindent meg kell osztanunk egymással. Ezt anya és apa szokta ismételgetni, és én jó gyermekként ezt be is tartom. Akkor nem értem.....hol itt a gond?
Te is készülsz már a farsangra? Az én jelmezemet a szomszéd Etus néni varrja meg, hiszen ő egy ízig-vérig varrónő. Nagyon szeret varrni és gyönyörű ruhákat készített már. Etus néni egy igazán klassz néni, mert nem tudok tőle olyan dolgot kérni, amit nekem ne tenne meg :). Mindig megcsipkedi a pofimat és mindeközben vicces arcot vágva azt mondogatja: - Ez egy tündéri gyermek! Másnak nem engedem, hogy pirosra csipkedje az arcocskámat, csak Etus néninek, mert ő még ezt is olyan kedvesen teszi. Az idén Hamupipőkének öltözöm, mert szeretem a meséjét. Remélem jó lesz a farsang az oviban, mert már izgatottan várom. Anya süt nekünk majd finom fánkot. Hamarosan a termet is segítünk feldíszíteni az óvónéninek, hiszen így lesz igazán szép az ovis farsang.