A legjobb barát

A legjobb barátomat Lórinak hívják. Barátságunk az oviban, pontosabban a Pillangó csoportban kezdődött. 

Egymás mellet volt a szekrényünk is. Neki falevél volt a jele, nekem pedig fa.

A szüleink ezt mindenképp az összetartozás jeleként értelmezték:). Habár fogalmam sincs, hogy ez mit jelent!

Lóri egy igazi mókamester. Mi úgy becézzük: Lódító Lóri, mert kedvenc időtöltése a nagyot mondás. Egy nap elmeséltem neki, hogy apukám milyen csodaszép házat épített Fifinek, de ő erre csak legyintett és azt mondta:

-Ez semmi! Az én apukám olyan kutyaházat épített, aminek két bejárata van, meg ablaka amin redőny van, és neon zöld színű. Sőt egy kakas is ül a tetején, hogy a kutya minden reggel kakasszóra ébredhessen.

Már akkor gyanakodtam, hogy talán ez kamu lehet, de úgy voltam vele, hogy egyszer biztosan láthatom ezt a kakas őrizte kutyaházat, így minden kétségem elillant.

Nem is olyan sokára... talán két hét elteltével, Lóri anyukája meghívott minket vacsira hozzájuk. Na akkor néztem nagyot! Hiszen nem, hogy kutyaházuk nem volt, de még kutyájuk sem, csupán egy girhes macskájuk. Ekkor neveztem el őt Lódító Lórinak, és akkor döntöttem el, hogy ez a barátság, barátság marad, mert bár Lóri hazudott nekem, de én tudtam, hogy nem rosszindulatból tette, hanem azért, mert ő ilyen. Mindig nagyobbat akar mondani, mint amit elbír!

De én így szeretem, olyannak, amilyen...