Irma néni

 Ő itt Irma néni, a cicás-kutyás néni az elsőről. Nagyon cuki néni, mert mindenkit nagyon szeret, csak a Sanyi bácsival "harcol" olykor. Valamiért nem igazán értenek egyet. Pedig Sanyi bácsi rózsát is vitt a névnapjára. De Irma néni erre csak azt felelte, hogy ő minden virágot imád, kivéve egyet: a rózsát!

Sanyi bácsi azonban nem az a megfutamodni képes férfiember! Eszébe ötlött, hogy talán az Irma néni szívéhez az állatain keresztül vezet az út. Sanyi bácsi olyan békés, mókás emberke és szereti, amikor Irma néni morcos rá.

Ilyenkor azt mondogatja nekünk: -Egyszer úgyis megszeret az öreglány, meglátjátok! - és mosolyog hozzá.

Talán akkor vége lesz a "háborúnak" -gondoltuk, mert semmiképp nem szerettük volna, ha tovább tartana, mint a száz éves háború!

Sanyi bácsi egy hatalmas papírra megtervezte a Töfi kutyaházát és Nyafi cicának a pihenőt. Majd kipakolta szerszámait, a faanyagot a hátsó kertbe, mert tudta, hogy Irma néni figyelemmel kíséri munkásságát a konyhaablak csipkés függönye mögül.

És ez így is történt. 

Mint két gyerek!- mondogatta apu nevetve.

Irma néni, mint aki semmit észre sem vesz az egész projektből, csak halkan kérdezgette Erzsike nénit, hogy mire készül az öreg szamár, mert valamelyik nap majdnem felesett a szerszámokban. Erzsike néni azonban semmit nem tudott a titkos terv részleteiről.

Azonban Sanyi bácsi elérkezettnek látta az időt arra, hogy meglágyítsa Irma néni keménynek tűnő szívét. Letette az ajtaja elé a mesterművét és bekopogtatott. Irma néni majdnem leült meglepetésében és olyan boldogság járta át, hogy ott helyben megölelte Sanyi bácsit ... és azóta (ki tudja miért?) a rózsa lett a kedvenc virága.